A nagyidai cigányok


A nagyidai cigányok Recenzió: ’Hétvégi csodák a Szkéné Színházban,                                                                   avagy Griskovectől Petőfiig      Ha egy színházi kvízjáték kérdése lenne, hogy ki az összekötő kapocs Jevgenyij Griskovec, Tóth László, Arany János és Petőfi Sándor között, nagy tételben fogadnék, hogy senki nem tudná a helyes választ.     Gál Tamás szlovákiai, magyar színész a megfejtés. Pozsonyban szerzett diplomát, Komáromban és Kassán volt társulati tag, most szabadúszó. Ebben a minőségében adta elő a fent említett szerzők műveit a Szkénében. Elsőként Griskovec: Hogyan ettem kutyát? c. monodrámáját láthattuk Czajlik József rendezésében. A szerző pár évvel ezelőtt a Trafóban maga adta elő tipikus orosz humorral és öniróniával átitatott darabját, így érdekes lehet az összehasonlítás. Már a két előadás közötti időkülönbség is feltűnő, (Griskovec szavait tolmács fordította) míg az orosz előadó a darab mulatságos részeire helyezte a hangsúlyt, addig Gál Tamás interpretációja mélyebben érintette meg a befogadót.     A következő est: Jöttünk külhonból mind a ketten címet visel, itt Tóth László költő verseit Lakatos Róbert  kitűnő brácsaművész társaként szólaltatta meg Gál Tamás, aki gitározott is. A költeményekhez a két művész szerzett zenét, és ez a muzsika tökéletesen illeszkedett a versek színeihez, hangulatához, kiemelve azok gondolatiságát.     A harmadik és negyedik produkció kissé eltér a korábbiaktól, lévén gyerekelőadás. Arany János: A nagyidai cigányok ill. Petőfi Sándor: A helység kalapácsa című művei láthatók. Gál Tamás énje itt bújik csak elő igazán. Félelmetes empátiával, fantasztikus improvizációs készséggel varázsolja el a közönséget, a gyerekeket nemes egyszerűséggel vonja be a közös játékba. Arany és Petőfi szövege mellett néhol becsempészi a sajátját is, de ezt a magával ragadó előadások alatt észre sem vesszük. A produkciók a gyerekeket gondolkodásra késztetve játékosan úgy kerültek színre, hogy a történetekben szereplő alakok szinte megjelennek előttünk a színpadon. Tamás itt is gitározik, Bodonyi András hegedűs, aktív játszótársként járul hozzá a lenyűgöző produkciók sikeréhez. A felnőtt közönség külön is hálás lehet, hiszen az előadásokat átszövő báj és humor mellett újra gyermeknek érezheti magát.     A produkciókból humánum, alázat, tehetség árad, és aki valamelyik részese lehetett hamisítatlan színházi élménnyel gazdagodott.     Köszönet a Szkéné vezetőségének Tana- Kovács Ágnesnek és Regős Jánosnak, hogy befogadta e négy kitűnő előadást, melyek közül a két gyerekdarab ősztől ismét műsorra kerül.     Talán, ha bármelyik produkció más színházak látószögébe is bekerülne még többen lehetnének Gál Tamás művészetének csodálói.   Gaál Tamás ( kritikus)  P.S.: higgyék el nem a “dupla druszaság” (egy betű ide vagy oda nem számít) tett elfogulttá!