Ibusár


Parti Nagy Lajos: Ibusár „A színház egy olyan hattyú, ami iszaptengerben vergődik” – mondja ki a nagy igazságot Sárbogárdi Jolán menetjegykiadó az ibusári vasútállomáson. Egy harminchét éves, magányos nő, aki írói karrierről és nem mellesleg igaz szerelemről álmodozik. Tegnap a CSAVAR SZINHAZ Szencen tartotta bemutatoját Parti Nagy Lajos-Darvas Ferenc - IBUSAR - cimmel Gál Tamás rendezésében.. Mit mondhatok, emberek? Azt tudtam, hogy újabban Gál Tomi amihez hozzányúl, valami történik vele...Nem tudom, mikor jön rá az 5 perc, lovaglás közben, vagy A pontból B -pontba futva 50 km után - de megint brillírozott az ürge...Sokkolt, felpörgetett, trancsírozott az érzelmeinkel mint egy hentes...
Szereplok: Molnár Xénia és Szilvia Kiss Tamás Gál A darab színhelye Ibusár megállóhely. Kisváros valahol az Isten háta mögött, ahová, s ahonnan csak néhanap érkeznek, s indulnak vonatok. Vagy meg sem állnak...A pénztár fülkéjében ott ül Sárbogárdi Jolán, menetjegykiadó, s egy másik életről álmodik. Ki nem? Operettet, sőt operetteket ír. Műveivel, s figyelmet esdeklő leveleivel halmozza el a Magyar Boldog című kiadványt, d...e csak nem jön válasz, vagy ha jön, "nyelvi szempontú bajokra" hivatkozva elutasítják alkotásait. Így egy "harisnyaszomorú, ám végzetes, őszi nap" éjszakáján Jolán föllázad… És kiönti a lelkét - persze a kiöntést másként is értelmezi, s eleinte a mag disztingvált, szomorú, gunyoros-savanykás stílusa úgy megy át hömpölygő, lavinaként zúduló keserédes tragikomikumba, hogy megkeseredve nevetünk, katasztrófaturistaként szemléljük az életét, mint egy elfuserált érettségi találkozón, hajnali 4 órakor, amikor mindenki kitálalja az IGAZI, cicoma nélküli JELENJÉT és megértjük a MÚLTJÁT, s a JÖVŐRE csak egy újabba féldecivel tudunk reagálni... Molnár Xenia - alias Sárbogárdi Jolán...háááát emberek...Üt.Vág. Nevettett. Sirat. Bőgni kell és taknyot-nyálat eresztve zokogni kell - vele, együtt, magunkra ismerve, temetve a bennünk lévő másik ént, valami mást, valami operettett... Xenia - Istenné vált. És a tegnapi est - ott a szenci színházban - a Menyország lett. Kaptunk valami különöset, élményt, határtalanságot - megízleltem megint azt a mannát, amire titokban mindannyian vágyunk - szóval - ez nem kritika, csak nem tértem még magamhoz, ez csak egy szösszenet, egy reakció... Kiss Szilvia pedig - bakker - maga volt a megtestesült álom, aki csak úgy előjött a tudatalattimból...És...Áljj. NEM AKAROM BŐ LÉRE ERESZTENI A MONDANDÓMAT... Ezt a darabot - IBUSÁR - címmel NEKED IS MEG KELL NÉZNED EGYSZER. Hogy mikor? nem tudom. Ha kiszúrod valahol, valamikor - és MENNED KELL - akár 40-50 km...akkor is menj el - és meglátod, olyat kapsz, amit még soha... És akkor a 2 jómadár nagyszeru zenészről....még nem is pofáztam: Lakatos Róbert-hegedu András Madarász-zongora Mellesleg - az eloadást megtiszteli jelenlétével a szerzo is - Party nagy Lajos! Mit mondjak? Semmit. Állítólag november 21-én Komáromban Lakatos Robi BRUTÁLIS CULT-FESTJÉN újra bemutatják...Szerintem már most filózzatok azon, hogyan jussatok be az előadásra....  
"Kedves Xénia, Szilvia és Tamás!
A ma esti, esztergomi előadásuk után, friss élményekkel írom levelem. Színművész Úr, több esetben szinte Latinovics Zoltánt láttam életre kelni Önben! /A pozsonyi elismerés igen nagy dolog, fogadja elismerésem!/
Kedves Szilvia, hihetetlenül jó volt a szerepében! Elragadó!
Kedves Xenia, azt csinált a  közönséggel, amit akart, elvarázsolt bennünket!
Három ÁSZ egyszerre! KÖSZÖNÖM!!! Úgy látszik, hogy a kisebbségi létben a karrieristák, a "megélhetési" színészek nem szorítják ki az igazi tehetségeket.
Sok jó szerepet, testi-lelki jó egészséget adjon az Isten Kedves Mindnyájuknak!
Tisztelettel: Kardos Tamás Esztergomból"